2.fejezet

Remélem tetszeni fog :) Fény derül a nagy titkokra!:)

Az eset után egy hónappal , még mindig nem találták meg a lányt és a fenevadakkal se találkoztak többet.Egészen a következő teliholdig.Akkor is mint minden este , két tábornok figyelte az erdőt , és kutatott nyomok után. Saitou és Heisuke voltak aznap szolgálatban.

-Rossz érzésem van a mai estével kapcsolatban.Inkább menjünk vissza és híjuk magunkkal a többieket is.-jegyezte meg megfontoltan és halálosan nyugodtan Saitou.

-Menj , én itt megvárlak.-támaszkodott neki egy fának Heisuke mire a másik egy bólintással válaszolt.

Már jó pár perc eltelhetett társa távozása után , amikor neszt hallott egy sötétebb rész felől , amit nem világított meg a Hold.Pár másodperc múlva egy test hatalmas erővel nekicsapódott a mellette álló fának , s egy őrjöngő fenevad is megjelent.Aki a fának csapódott ugyanaz a lány volt , aki megmentette az életüket , most azonban nem volt rajta maszk.Arcát mégsem tudta szemügyre venni a fiatal férfi két okból is.A lány azonnal felugrott és puszta kézzel a fenevadnak esett , a másik ok az volt , hogy a lány egész teste vérben úszott.De látszott ,hogy nem az ő vére.A lány körmei karmokká hosszabbodtak és lesújtott a fenevad mellkasára.Azonban nem csak belé vájta a karmait , hanem egész kezével az állat mellkasába mélyedt és egy hirtelen mozdulattal kitépte annak szívét.

Ekkor ékezetek meg a többiek , élükön Hijikata-sannal , aki amint meglátta a lányt megdermedt. A lány úgyszintén. Ő azonban hamarabb feleszmélt és kedvesen elmosolyodott , majd összeesett. Toshizou  azonnal odarohant a lányhoz. Arcát a lány szája elé emelte , és mikor langyos leheletet érzett meg bőrén megnyugodott. Karjaiba vette és parancsot adott az azonnali visszavonulásra.

-Hijikata-san ismered ezt a lányt?-kérdezi immár az otthonukban Harada.

-Igen…bár sosem hittem ,hogy újra viszontlátom.-mosolyodott el az idősebbik férfi.

-Ki ő?-nézett a mellettük fekvő (vértől már megtisztított) békésen alvó lányra.

-A hugom.-Harada mindenféle válaszra számított , de erre nem.Szóval ez az a lány aki miatt Hijikata-san eddig nem tudott teljes életet élni.-gondolta magában-Kíváncsi vagyok mit fog mondani amikor felébred.-amint gondolatban kimondta a mondat utolsó szavát a lány szemei kipattantak és hihetetlenül gyorsan lábra is ugrott.Észre vette azonnal , hogy saját ruhái helyett egy férfi yukata fedi testét.A torka kapart a szomjúságtól és hirtelen azt sem tudta ,hogy hol van.Azonban mikor megpillantotta testvérét megnyugodott.A férfi ekkorra már mellette állt társával együtt akinek a keze önkéntelenül is a katanája markolatára tapadt.

-Ayumi.-suttogta Toshizou elmosolyodva.Könnyek csillogtak a szemében az örömtől , hogy viszont láthatja olyan sok idő után a kis húgát.Azonnal ölelésbe vonta őt , amit a lány viszonzott is , Harada pedig elérkezettnek érezte az időt a távozásra ,így halkan kisomfordált , nehogy megzavarja a két testvér pillanatát.Kint mindenki az ajtóra tapadva hallgatózott.

-Nem szégyellitek magatokat?-rótta meg őket Kondou-san aki az egész szervezet vezetője volt , és egyben Toshizou gyerekkori barátja. Elhessegette az ajtó elől a kíváncsiskodó füleket és maga őrizte az ajtót.

-Hol voltál ilyen sok éven keresztül?Miért mentél el?Kérlek mesélj el mindent!Legfőképpen azt ,hogy mi közöd van neked ezekhez a lényekhez.

-Nos azt hiszem ,hogy akkor a legelején kezdem , a fajom kialakulásánál.Ugyanis én nem vagyok ember.Panthera vagyok.A mi fajunkat az egyiptomi istennő Bastet hozta létre , azért ,hogy támaszai legyünk az emberiségnek és jó irányba ’’tereljük” őket. Minden nemzetiségnek van egy királynője aki uralkodik mind a panthera mind az emberi alatvalóin. Az én édesanyám volt Japán királynője.Bár rajtam ez egyáltalán nem látszik meg mivel leginkább apám génjeit örököltem aki angol volt.Minden rendben volt addig ameddig ezt Anubis meg nem elégelte.Neki túlságosan nagy volt a rend a világban.Ezért megteremtette a vérfarkasokat.A közös pont mind a két fajban a halhatatlanság volt.A pantherákat csak a vérfarkasok képesek elpusztítani és ez fordítva is igaz.Bár ez csupán egy hiedelem volt , mivel már nem egyszer bebizonyosodott ,hogy kellő képzettséggel rendelkező ember is meg tud ölni egy vérfarkast.Azonban egy pantherát nem.Egy idő után nem öregszünk tovább , és származástól függően tudjuk felvenni egy nagy macska alakját.Bár ez nem összeegyeztethető azzal hogy az adott vidéken tényeg élnek ilyen állatok a természetben.Én például tigrissé tudok átalakulni ha úgy akarom.Ilyenkor gondolat átvitellel kommunikálunk a társainkkal.Végig tudatunknál vagyunk.Azért hangsúlyozom ezt ki , mert ez viszont csak ránk jellemző.A vérfarkasok csupán az ösztöneiket követik és egyetlen céljuk van…elpusztítani minden pantherát.

Toshizou szájtátva hallgatta huga történetét és nem tudta mit higgyen. Vajon a testvére megbolondult?Vagy ez tényleg igaz lenne?Hiszen a farkasszerű lények is léteznek .

-Nem hiszel nekem igaz?-mosolyodik el mindent tudóan a lány-Hát nézz rám és bizonyosodj meg róla te magad.-Amikor a férfi a lány szemébe nézett annak pupillái összehúzódtak akár egy macskának.A fogai apróbb agyarakká módosultak és körmei karommá alakultak.A hajában még macskafüleket is felfedezett , majd egy csíkos farkincát is meglátott.Itt már egyértelmű volt ,hogy a lány igazat mond.-Most már hiszel nekem?

-I-Igen.-feleli rekedten a férfi.A lány pedig egy szempillantás alatt visszanyeri régi alakját-És most mi lesz?Itt maradsz ugye?

-Ezt terveztem , bár nem szívesen.Mivel ahol én vagyok ott vérfarkasok is feltűnnek.De most képtelen vagyok visszamenni a palotámba , mivel megtaláltam a kiválasztottamat.

-Ez mit jelent?

-Olyan mint az embereknél a szerelem , de ez örökre szól.Amint meglátod azt akit neked szánt a sors csak vele akarsz lenni , és biztonságban akarod tudni őt.Ha egy ember a kiválasztottad akkor adományozhatsz neki halhatatlanságot.Ezt azonban jobb előtte megbeszélni az adott személlyel.Én is egy embert választottam ki.

-Az egyik katonánkat?

-Úgy hiszem ,hogy igen.Körülbelül velem egykorú lehet hosszú barna haja van amit lófarokba kötve hord és kék szeme van.

-Heisuke?

-Igen ezen a néven szólították.

-Értem.

-Szerintetek miről tudnak ennyi ideig beszélni?-kérdezi Shinpachi vacsora közben.

-Biztos sok bepótolni valójuk van , hiszen több mint tíz éve nem látták egymást.-feleli elmerengve Heisuke akinek még mindig a lányon jár az esze.

Ekkor kinyílt az ajtó és csatlakozott a vacsorához Hijikata és Ayumi.A lány már fel volt öltözve megtisztított ruhájába.

-Elnézést ,hogy feltartottam Toshizou-t.Meg kellett beszélnünk néhány dolgot.-mondja a lány édesen mosolyogva , majd bátyjához fordul.Akkor holnap délidőben visszatérek néhány harcosommal.Hátha mégis visszatérne a farkas népség.

-Nem lesz bajod egyedül?-kérdezi aggódva a férfi miközben végigsimít a lány karján.

-A másik alakomba megyek.Futva.Képtelenség ,hogy utol tudnának érni.-kacsint a lány majd a többiekhez fordul-Örültem a találkozásnak , és köszönöm a segítséget.Holnap újra látjuk egymást.-ezzel eltűnt.

Senki sem mert kérdezni semmit sem Hijikata-santól kivéve persze Kondou Isami-t.

-Hogy értette ,hogy a másik alakomban?-erre Toshizou csak sóhajtott egyet és elkezdett mesélni.Mindent elmondott nekik.

1.fejezet

Nos íme az 1. fejezet!Remélem tetszeni fog!:)

Japán  1748 (13 évvel később)

Hijikata Toshizou éppen végzett az újoncok edzésével , és visszavonult a szobájába ebédidőig. Mikor belépett tekintete egyből a kis aranyszínű takaróra esett , amibe pólyálva találták Ayumit. Ekkor emlékek ragadták magukkal a férfit.

Mikor látta ,hogy házuk ajtaja tárva nyitva ,már tudta ,hogy elkésett. Az ebédlő térségben egy hatalmas vértócsát talált. Ayumi-t nem találta sehol , viszont ha az az ő vére volt akkor biztos ,hogy mostanra halott. Kétségbeesetten rohant be az erdőbe és szólongatta testvérét , de mindhiába. Soha nem látta többet.Álmaiban még azóta is kísérti az a nap , s olyankor mindig rémülten riad fel , kishuga nevét kiáltva.

-Hijikata-san!-a szólításra az ajtó felé kapta a fejét , ahol egyik legerősebb harcosa és egyben egyik tábornoka  Harada Sanosuke állt.- Valami baj van?

-Nem , csupán elmerengtem.-mondta magabiztosságot erőltetve hangjába- Miért jöttél?

-A rejtélyes halálesetek ügye miatt.Mivel a legtöbb áldozatot az erdőben találtuk meg ezért arra gondoltam ,hogy egy kisebb csapat átfésülhetné a területet.

-Szóval te sem hiszed ,hogy csupán vadállatokról van szó igaz?-kérdezi az idősebbik halvány mosollyal az arcán.

-Csupán az alapján , hogy az áldozatokat széttépve találtuk meg  , nem következtethetünk rögtön állatámadásra.És egyébként is ha állat támadás volt , akkor le kell vadásznunk őket.

-Szerinted többen vannak?

-Biztos vagyok benne.Ha állatra kéne tippelnem farkasokat mondanék.De mint mondtam még nem zárhatjuk ki azt ,hogy ember tette.

-Engedélyt adok az erdő átkutatására.Kiket viszel magaddal?

-  Heisuke-t és Shinpachi-t , meg még néhány embert.

-Rendben van.Akkor induljatok azonnal.

-Már megint olyan volt mintha nem lenne önmaga.-jegyezte meg keserűen Harada.A többi katona előtt ment pár lépéssel , barátaival a szemtelenül fiatal Heisuke-vel és a nagy fizikai erőt birtokló Shinpachi-val.

-Biztos  megint eszébe jutott a testvére.-vonta meg a vállát Shinpachi.

-Erről nem lenne szabad beszélnünk.-nézett rá összeszűkűlt szemekkel Harada-Azt sem tudja ,hogy Kondou -san elmondta nekünk.

-De most nincs is a közelben.

-Az nem számít!-vágta rá azonnal.Kis csend állt be hármójuk között.Ami furcsa volt mivel mind a hárman imádnak beszélni.Leghallgatagabb társuk ,a fiatal Heisuke csupán ennyit mondott:

-Vajon mi történhetett azzal a lánnyal?-valójában mindenki aki tudott Toshizou múltjáról ezt kérdezte magában.

Már éppen azon voltak ,hogy vissza induljanak amikor morgást hallottak az egyik irányból.Nem tudták megmondani ,hogy emberi e vagy állati.Ekkor hírtelen a fák közül előugrott egy farkasfejű szőrös lény ami két lábon járt és a katonákra támadt akik próbálták felvenni vele a harcot , nem túl sok sikerrel.A lény túl gyors volt,valamint egyre többen voltak.Az egyik éppen Heisukére akart lesúlytani amikor az egyik pillanatban lerepült a teremtmény fele a földre.A teste előre hanyatlott s ekkor megpillantotta megmentőjét.

Egy lány volt.Szőke haja lófarokba volt fogva, szemei smaragdzölden villogtak, pupillája függőlegesen összehúzódott, amiről a fiúnak azonnal a macskák jutottak eszébe.Arcát állarc takarta ,ruhája európai volt s nem szoknyát hanem fekete bőrnadrágot viselt.Kezében egy nagyon szépen megművelt  katana csillogott amit bemocskolt a lény vére , valamint a hátán még egy ilyen fegyver vett észre.

Nem sokáig csodálhatta a lányt mert az olyan gyorsan mozgott ,hogy szinte látni se lehetett.Lekaszabolta az összes véregző teremtményt  , majd eltűnt olyan gyorsan , amilyen gyorsan megjelent.A fiatal fiú még percekig ült bámulva maga elé , majd társai szólongatására lett figyelmes.

-Minden rendben Heisuke?-kérdezte akkódva Harada.

-Persze , nincs bajom.Ugye nem halt meg senki?

-Szerencsére nem , azonban van néhány sérültünk.-válaszolt az idősebb.

-Mindenesetre ezt magunkkal visszük.-emelt fel egy levágott farkasfejet Shinpachi.

Miután egyéb nehézségek nélkül hazaértek , rögtön jelentést tettek felettesüknek Hijikata-sannak.Beszámoltak mindenről , még az idegen lányról is ,aki megmentette őket.A férfi azonnal kerestetni kezdte a csapat megmentőjét , és kihirdette , hogy csupán a legkiválóbb harcosok mehetnek az erdőbe , valamint a város helytartójának is beszámolt az esetről aki rögvest lezáratta az erdőt a polgárok előtt.

Prológus

Japán 1735

Hijikata Toshizou lélekszakadva rohant keresztül az utcákon , egyenesen a házukhoz. De már késő volt. Amint beért a házba megérezte a vér éles szagát. Mindazonáltal bizakodva elkiáltotta magát:

-Ayumi!Merre vagy?- kezei és lábai remegtek futás közben. A szüleik kereskedők , és most éppen úton vannak. Gyakran hagyják  otthon egyedül gyermekeiket , s eddig sohasem történt semmi baj. Tizennégy éves fiúk mindig felelősségteljes és megbízható volt , így gondolkodás nélkül ráhagyhatták nyolc éves kislányuk felvigyázását.A kis városban pedig mindenki ismert mindenkit ,így bármikor kérhetett segítséget a fiú.Az átutazók mindig megbámulták őket ha éppen vásárolni mentek , mivel a kislánynak ,többi kortársával ellentétben, aranyló szőke , göndör hajzuhataga volt ami a derekáig ért , porcelán fehér bőre annak ellenére ,hogy sokat volt a napon , és egészen nagy zöld európai vágású szemei voltak.Egyszóval sehogy sem nézett ki japánnak. Igazából senki nem tudta megmondani kik a szülei  mivel a Hijikata házaspár is csupán találta a kislányt.Az erdőn utaztak át amikor gyermeksírást hallottak.Ekkor találták meg a pólyába bugyolált kisbabát.Keresték a kicsi szüleit , azonban senki sem tudta kié lehet a gyermek , így magukhoz vették. A fiuk ugyanúgy megkedvelte a kis új jövevényt mint a szülei és így egy család lettek. Toshizou szeme előtt lebegett az emlék amikor először meglátta a kis csöppséget. Azonnal úgy érezte ,hogy védelmeznie kell.Sose hagyta egyedül , egy percre se.Most viszont kishúga rosszul érezte magát , így inkább otthon maradt míg a testvére elment bevásárolni.Azonban a fiú még mielőtt elindult volna többször is elmondta a kislánynak , hogy ne engedjen be idegeneket a lakásba.

Éppen a helyi kis ajándékboltban volt ahol mindenféle csecsebecsét árultak.Kinézett húgának egy nagyon szép kis fésűt amire cseresznyefa virágok voltak festve.Ekkor szólította meg az eladóasszony.

-Ayumi-channak lesz?-kérdezte kedvesen.

-Igen.-mosolygott rá a fiú-Ma van a nyolcadik születésnapja.

-Ó , értem.Akkor ezért mentek hozzátok a vendégek is ,igaz?-a kérdés lesokkolta a fiút ugyanis ő semmi ilyesmiről nem tudott.

-Hogy mondja?

-Az öreg Hiroto mondta ,hogy látott néhány idegent a házatok felé menni.Három férfit és egy nőt.Gondolom akkor felköszönteni mentek Ayumi-chant.-mosolygott még mindig a nő.Toshizou kiejtette a kezéből a fésűt és azonnal hazafelé kezdett szaladni.

Azon a napon minden megváltozott.

Nos várom a kommenteket ;) Remélem tetszett!:)

A történetről...

Üdvözlet mindenkinek aki erre téved! :) Haga Ayumi vagyok és egy történetet szeretnék megosztani veletek.Reményeim szerint elég hosszú történet lesz. A történet mondhatni fanfiction lesz ,de aki nem ismeri az animét/mangát/játékot amin alapul az sem baj , érteni fog mindent , mivel lesz amit ezen belül is megváltoztatok.(Ez aztán egy értelmes mondat lett ;P)
A történetben elég sok helyszín meg fog jelenni , bár a fő ország ahol játszódni fog Japán lesz.
Mint említettem ez egy fanfiction féle írás lesz , és a történet egy részét a Hakuouki animéből vettem.Aki ismeri annak megemlíteném ,hogy Chizuru nem jelenik meg a műben , sőt semmi köze nem lesz a történethez (maximum csak később ezt még nem tudom pontosan , de a főszereplő tuti nem ő lesz ;)).Valamint a kort is megváltoztattam egy kicsit.Az 1800-as évek helyett az 1700-as években játszódik majd.Ezt azért tartom fontosnak közölni , mert ugye az animében nagy hangsúlyt fektettek a technika fejlődésére , hogy a kardok helyét átvették a lőfegyverek stb. Tudom egy kicsit bonyolult , de higgyétek el észre se fogjátok venni ;).

Főszereplőink egy teljesen új fajhoz fognak tartozni ,nem vámpírok , vérfarkasok bár ezek is megjelennek majd a műben.De ezt nem akarom most leleplezni  , majd a történetben kiderül ;).

Nos elnézést ,hogyha egy ''kicsit'' bonyolultan fogalmaztam meg  ezt a kis szöveget , de mint tudjuk (majdnem)minden kezdet nehéz.^.^ Ígérem ,hogy a történet normálisan lesz megfogalmazva (többnyire ^.^'').

Még végezetül annyit mondanék ,hogy nem ez az első blogom , sőt ez már a sokadik , bár az előzőket más történet alapján írtam és más néven , bár azt itt nem szeretném megosztani  , remélem nembaj. :)

Remélem tetszeni fog majd a történet , és kérlek írjatok majd kritikákat pozitívat és negatívat egyaránt , mert tudni akarom mi az ami jó és mi az amin még dolgoznom kell.

A prológus hamarosan felkerül. :)