2.fejezet

Remélem tetszeni fog :) Fény derül a nagy titkokra!:)

Az eset után egy hónappal , még mindig nem találták meg a lányt és a fenevadakkal se találkoztak többet.Egészen a következő teliholdig.Akkor is mint minden este , két tábornok figyelte az erdőt , és kutatott nyomok után. Saitou és Heisuke voltak aznap szolgálatban.

-Rossz érzésem van a mai estével kapcsolatban.Inkább menjünk vissza és híjuk magunkkal a többieket is.-jegyezte meg megfontoltan és halálosan nyugodtan Saitou.

-Menj , én itt megvárlak.-támaszkodott neki egy fának Heisuke mire a másik egy bólintással válaszolt.

Már jó pár perc eltelhetett társa távozása után , amikor neszt hallott egy sötétebb rész felől , amit nem világított meg a Hold.Pár másodperc múlva egy test hatalmas erővel nekicsapódott a mellette álló fának , s egy őrjöngő fenevad is megjelent.Aki a fának csapódott ugyanaz a lány volt , aki megmentette az életüket , most azonban nem volt rajta maszk.Arcát mégsem tudta szemügyre venni a fiatal férfi két okból is.A lány azonnal felugrott és puszta kézzel a fenevadnak esett , a másik ok az volt , hogy a lány egész teste vérben úszott.De látszott ,hogy nem az ő vére.A lány körmei karmokká hosszabbodtak és lesújtott a fenevad mellkasára.Azonban nem csak belé vájta a karmait , hanem egész kezével az állat mellkasába mélyedt és egy hirtelen mozdulattal kitépte annak szívét.

Ekkor ékezetek meg a többiek , élükön Hijikata-sannal , aki amint meglátta a lányt megdermedt. A lány úgyszintén. Ő azonban hamarabb feleszmélt és kedvesen elmosolyodott , majd összeesett. Toshizou  azonnal odarohant a lányhoz. Arcát a lány szája elé emelte , és mikor langyos leheletet érzett meg bőrén megnyugodott. Karjaiba vette és parancsot adott az azonnali visszavonulásra.

-Hijikata-san ismered ezt a lányt?-kérdezi immár az otthonukban Harada.

-Igen…bár sosem hittem ,hogy újra viszontlátom.-mosolyodott el az idősebbik férfi.

-Ki ő?-nézett a mellettük fekvő (vértől már megtisztított) békésen alvó lányra.

-A hugom.-Harada mindenféle válaszra számított , de erre nem.Szóval ez az a lány aki miatt Hijikata-san eddig nem tudott teljes életet élni.-gondolta magában-Kíváncsi vagyok mit fog mondani amikor felébred.-amint gondolatban kimondta a mondat utolsó szavát a lány szemei kipattantak és hihetetlenül gyorsan lábra is ugrott.Észre vette azonnal , hogy saját ruhái helyett egy férfi yukata fedi testét.A torka kapart a szomjúságtól és hirtelen azt sem tudta ,hogy hol van.Azonban mikor megpillantotta testvérét megnyugodott.A férfi ekkorra már mellette állt társával együtt akinek a keze önkéntelenül is a katanája markolatára tapadt.

-Ayumi.-suttogta Toshizou elmosolyodva.Könnyek csillogtak a szemében az örömtől , hogy viszont láthatja olyan sok idő után a kis húgát.Azonnal ölelésbe vonta őt , amit a lány viszonzott is , Harada pedig elérkezettnek érezte az időt a távozásra ,így halkan kisomfordált , nehogy megzavarja a két testvér pillanatát.Kint mindenki az ajtóra tapadva hallgatózott.

-Nem szégyellitek magatokat?-rótta meg őket Kondou-san aki az egész szervezet vezetője volt , és egyben Toshizou gyerekkori barátja. Elhessegette az ajtó elől a kíváncsiskodó füleket és maga őrizte az ajtót.

-Hol voltál ilyen sok éven keresztül?Miért mentél el?Kérlek mesélj el mindent!Legfőképpen azt ,hogy mi közöd van neked ezekhez a lényekhez.

-Nos azt hiszem ,hogy akkor a legelején kezdem , a fajom kialakulásánál.Ugyanis én nem vagyok ember.Panthera vagyok.A mi fajunkat az egyiptomi istennő Bastet hozta létre , azért ,hogy támaszai legyünk az emberiségnek és jó irányba ’’tereljük” őket. Minden nemzetiségnek van egy királynője aki uralkodik mind a panthera mind az emberi alatvalóin. Az én édesanyám volt Japán királynője.Bár rajtam ez egyáltalán nem látszik meg mivel leginkább apám génjeit örököltem aki angol volt.Minden rendben volt addig ameddig ezt Anubis meg nem elégelte.Neki túlságosan nagy volt a rend a világban.Ezért megteremtette a vérfarkasokat.A közös pont mind a két fajban a halhatatlanság volt.A pantherákat csak a vérfarkasok képesek elpusztítani és ez fordítva is igaz.Bár ez csupán egy hiedelem volt , mivel már nem egyszer bebizonyosodott ,hogy kellő képzettséggel rendelkező ember is meg tud ölni egy vérfarkast.Azonban egy pantherát nem.Egy idő után nem öregszünk tovább , és származástól függően tudjuk felvenni egy nagy macska alakját.Bár ez nem összeegyeztethető azzal hogy az adott vidéken tényeg élnek ilyen állatok a természetben.Én például tigrissé tudok átalakulni ha úgy akarom.Ilyenkor gondolat átvitellel kommunikálunk a társainkkal.Végig tudatunknál vagyunk.Azért hangsúlyozom ezt ki , mert ez viszont csak ránk jellemző.A vérfarkasok csupán az ösztöneiket követik és egyetlen céljuk van…elpusztítani minden pantherát.

Toshizou szájtátva hallgatta huga történetét és nem tudta mit higgyen. Vajon a testvére megbolondult?Vagy ez tényleg igaz lenne?Hiszen a farkasszerű lények is léteznek .

-Nem hiszel nekem igaz?-mosolyodik el mindent tudóan a lány-Hát nézz rám és bizonyosodj meg róla te magad.-Amikor a férfi a lány szemébe nézett annak pupillái összehúzódtak akár egy macskának.A fogai apróbb agyarakká módosultak és körmei karommá alakultak.A hajában még macskafüleket is felfedezett , majd egy csíkos farkincát is meglátott.Itt már egyértelmű volt ,hogy a lány igazat mond.-Most már hiszel nekem?

-I-Igen.-feleli rekedten a férfi.A lány pedig egy szempillantás alatt visszanyeri régi alakját-És most mi lesz?Itt maradsz ugye?

-Ezt terveztem , bár nem szívesen.Mivel ahol én vagyok ott vérfarkasok is feltűnnek.De most képtelen vagyok visszamenni a palotámba , mivel megtaláltam a kiválasztottamat.

-Ez mit jelent?

-Olyan mint az embereknél a szerelem , de ez örökre szól.Amint meglátod azt akit neked szánt a sors csak vele akarsz lenni , és biztonságban akarod tudni őt.Ha egy ember a kiválasztottad akkor adományozhatsz neki halhatatlanságot.Ezt azonban jobb előtte megbeszélni az adott személlyel.Én is egy embert választottam ki.

-Az egyik katonánkat?

-Úgy hiszem ,hogy igen.Körülbelül velem egykorú lehet hosszú barna haja van amit lófarokba kötve hord és kék szeme van.

-Heisuke?

-Igen ezen a néven szólították.

-Értem.

-Szerintetek miről tudnak ennyi ideig beszélni?-kérdezi Shinpachi vacsora közben.

-Biztos sok bepótolni valójuk van , hiszen több mint tíz éve nem látták egymást.-feleli elmerengve Heisuke akinek még mindig a lányon jár az esze.

Ekkor kinyílt az ajtó és csatlakozott a vacsorához Hijikata és Ayumi.A lány már fel volt öltözve megtisztított ruhájába.

-Elnézést ,hogy feltartottam Toshizou-t.Meg kellett beszélnünk néhány dolgot.-mondja a lány édesen mosolyogva , majd bátyjához fordul.Akkor holnap délidőben visszatérek néhány harcosommal.Hátha mégis visszatérne a farkas népség.

-Nem lesz bajod egyedül?-kérdezi aggódva a férfi miközben végigsimít a lány karján.

-A másik alakomba megyek.Futva.Képtelenség ,hogy utol tudnának érni.-kacsint a lány majd a többiekhez fordul-Örültem a találkozásnak , és köszönöm a segítséget.Holnap újra látjuk egymást.-ezzel eltűnt.

Senki sem mert kérdezni semmit sem Hijikata-santól kivéve persze Kondou Isami-t.

-Hogy értette ,hogy a másik alakomban?-erre Toshizou csak sóhajtott egyet és elkezdett mesélni.Mindent elmondott nekik.