2014. június 18., szerda

Prológus

Japán 1735

Hijikata Toshizou lélekszakadva rohant keresztül az utcákon , egyenesen a házukhoz. De már késő volt. Amint beért a házba megérezte a vér éles szagát. Mindazonáltal bizakodva elkiáltotta magát:
-Ayumi!Merre vagy?- kezei és lábai remegtek futás közben. A szüleik kereskedők , és most éppen úton vannak. Gyakran hagyják  otthon egyedül gyermekeiket , s eddig sohasem történt semmi baj. Tizennégy éves fiúk mindig felelősségteljes és megbízható volt , így gondolkodás nélkül ráhagyhatták nyolc éves kislányuk felvigyázását.A kis városban pedig mindenki ismert mindenkit ,így bármikor kérhetett segítséget a fiú.Az átutazók mindig megbámulták őket ha éppen vásárolni mentek , mivel a kislánynak ,többi kortársával ellentétben, aranyló szőke , göndör hajzuhataga volt ami a derekáig ért , porcelán fehér bőre annak ellenére ,hogy sokat volt a napon , és egészen nagy zöld európai vágású szemei voltak.Egyszóval sehogy sem nézett ki japánnak. Igazából senki nem tudta megmondani kik a szülei  mivel a Hijikata házaspár is csupán találta a kislányt.Az erdőn utaztak át amikor gyermeksírást hallottak.Ekkor találták meg a pólyába bugyolált kisbabát.Keresték a kicsi szüleit , azonban senki sem tudta kié lehet a gyermek , így magukhoz vették. A fiuk ugyanúgy megkedvelte a kis új jövevényt mint a szülei és így egy család lettek. Toshizou szeme előtt lebegett az emlék amikor először meglátta a kis csöppséget. Azonnal úgy érezte ,hogy védelmeznie kell.Sose hagyta egyedül , egy percre se.Most viszont kishúga rosszul érezte magát , így inkább otthon maradt míg a testvére elment bevásárolni.Azonban a fiú még mielőtt elindult volna többször is elmondta a kislánynak , hogy ne engedjen be idegeneket a lakásba.
Éppen a helyi kis ajándékboltban volt ahol mindenféle csecsebecsét árultak.Kinézett húgának egy nagyon szép kis fésűt amire cseresznyefa virágok voltak festve.Ekkor szólította meg az eladóasszony.
-Ayumi-channak lesz?-kérdezte kedvesen.
-Igen.-mosolygott rá a fiú-Ma van a nyolcadik születésnapja.
-Ó , értem.Akkor ezért mentek hozzátok a vendégek is ,igaz?-a kérdés lesokkolta a fiút ugyanis ő semmi ilyesmiről nem tudott.
-Hogy mondja?
-Az öreg Hiroto mondta ,hogy látott néhány idegent a házatok felé menni.Három férfit és egy nőt.Gondolom akkor felköszönteni mentek Ayumi-chant.-mosolygott még mindig a nő.Toshizou kiejtette a kezéből a fésűt és azonnal hazafelé kezdett szaladni.

Azon a napon minden megváltozott.



Nos várom a kommenteket ;) Remélem tetszett!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése