2014. június 22., vasárnap

1.fejezet

Nos íme az 1. fejezet!Remélem tetszeni fog!:)



Japán  1748 (13 évvel később)


Hijikata Toshizou éppen végzett az újoncok edzésével , és visszavonult a szobájába ebédidőig. Mikor belépett tekintete egyből a kis aranyszínű takaróra esett , amibe pólyálva találták Ayumit. Ekkor emlékek ragadták magukkal a férfit.
Mikor látta ,hogy házuk ajtaja tárva nyitva ,már tudta ,hogy elkésett. Az ebédlő térségben egy hatalmas vértócsát talált. Ayumi-t nem találta sehol , viszont ha az az ő vére volt akkor biztos ,hogy mostanra halott. Kétségbeesetten rohant be az erdőbe és szólongatta testvérét , de mindhiába. Soha nem látta többet.Álmaiban még azóta is kísérti az a nap , s olyankor mindig rémülten riad fel , kishuga nevét kiáltva.
-Hijikata-san!-a szólításra az ajtó felé kapta a fejét , ahol egyik legerősebb harcosa és egyben egyik tábornoka  Harada Sanosuke állt.- Valami baj van?
-Nem , csupán elmerengtem.-mondta magabiztosságot erőltetve hangjába- Miért jöttél?
-A rejtélyes halálesetek ügye miatt.Mivel a legtöbb áldozatot az erdőben találtuk meg ezért arra gondoltam ,hogy egy kisebb csapat átfésülhetné a területet.
-Szóval te sem hiszed ,hogy csupán vadállatokról van szó igaz?-kérdezi az idősebbik halvány mosollyal az arcán.
-Csupán az alapján , hogy az áldozatokat széttépve találtuk meg  , nem következtethetünk rögtön állatámadásra.És egyébként is ha állat támadás volt , akkor le kell vadásznunk őket.
-Szerinted többen vannak?
-Biztos vagyok benne.Ha állatra kéne tippelnem farkasokat mondanék.De mint mondtam még nem zárhatjuk ki azt ,hogy ember tette.
-Engedélyt adok az erdő átkutatására.Kiket viszel magaddal?
-  Heisuke-t és Shinpachi-t , meg még néhány embert.
-Rendben van.Akkor induljatok azonnal.


-Már megint olyan volt mintha nem lenne önmaga.-jegyezte meg keserűen Harada.A többi katona előtt ment pár lépéssel , barátaival a szemtelenül fiatal Heisuke-vel és a nagy fizikai erőt birtokló Shinpachi-val.
-Biztos  megint eszébe jutott a testvére.-vonta meg a vállát Shinpachi.
-Erről nem lenne szabad beszélnünk.-nézett rá összeszűkűlt szemekkel Harada-Azt sem tudja ,hogy Kondou -san elmondta nekünk.
-De most nincs is a közelben.
-Az nem számít!-vágta rá azonnal.Kis csend állt be hármójuk között.Ami furcsa volt mivel mind a hárman imádnak beszélni.Leghallgatagabb társuk ,a fiatal Heisuke csupán ennyit mondott:
-Vajon mi történhetett azzal a lánnyal?-valójában mindenki aki tudott Toshizou múltjáról ezt kérdezte magában.
Már éppen azon voltak ,hogy vissza induljanak amikor morgást hallottak az egyik irányból.Nem tudták megmondani ,hogy emberi e vagy állati.Ekkor hírtelen a fák közül előugrott egy farkasfejű szőrös lény ami két lábon járt és a katonákra támadt akik próbálták felvenni vele a harcot , nem túl sok sikerrel.A lény túl gyors volt,valamint egyre többen voltak.Az egyik éppen Heisukére akart lesúlytani amikor az egyik pillanatban lerepült a teremtmény fele a földre.A teste előre hanyatlott s ekkor megpillantotta megmentőjét.
Egy lány volt.Szőke haja lófarokba volt fogva, szemei smaragdzölden villogtak, pupillája függőlegesen összehúzódott, amiről a fiúnak azonnal a macskák jutottak eszébe.Arcát állarc takarta ,ruhája európai volt s nem szoknyát hanem fekete bőrnadrágot viselt.Kezében egy nagyon szépen megművelt  katana csillogott amit bemocskolt a lény vére , valamint a hátán még egy ilyen fegyver vett észre.
Nem sokáig csodálhatta a lányt mert az olyan gyorsan mozgott ,hogy szinte látni se lehetett.Lekaszabolta az összes véregző teremtményt  , majd eltűnt olyan gyorsan , amilyen gyorsan megjelent.A fiatal fiú még percekig ült bámulva maga elé , majd társai szólongatására lett figyelmes.
-Minden rendben Heisuke?-kérdezte akkódva Harada.
-Persze , nincs bajom.Ugye nem halt meg senki?
-Szerencsére nem , azonban van néhány sérültünk.-válaszolt az idősebb.
-Mindenesetre ezt magunkkal visszük.-emelt fel egy levágott farkasfejet Shinpachi.

Miután egyéb nehézségek nélkül hazaértek , rögtön jelentést tettek felettesüknek Hijikata-sannak.Beszámoltak mindenről , még az idegen lányról is ,aki megmentette őket.A férfi azonnal kerestetni kezdte a csapat megmentőjét , és kihirdette , hogy csupán a legkiválóbb harcosok mehetnek az erdőbe , valamint a város helytartójának is beszámolt az esetről aki rögvest lezáratta az erdőt a polgárok előtt.

2 megjegyzés:

  1. Szia!:) Csak ma tévedtem erre az oldalra és rögtön meg is ragadott! Szeretem japánt és a fanfictionokat is, egyszóval sikerült egy újabb kedvenc blogot találnom:) A történet eddig nagyon tetszik, pillanatok alatt beleéltem magam. Remélem hamar jön a folytatása!:)
    Olvasód, Rebi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:) Nagyon örülök ,hogy tetszik a történet!:) Köszönöm szépen a kommentet :)Sietek a következő fejezettel!!:)

      Csók:

      Ayumi

      Törlés