Japán 1748 (13 évvel
később)
Hijikata Toshizou éppen végzett az újoncok edzésével , és
visszavonult a szobájába ebédidőig. Mikor belépett tekintete egyből a kis
aranyszínű takaróra esett , amibe pólyálva találták Ayumit. Ekkor emlékek
ragadták magukkal a férfit.
Mikor látta ,hogy házuk ajtaja tárva nyitva ,már tudta ,hogy
elkésett. Az ebédlő térségben egy hatalmas vértócsát talált. Ayumi-t nem
találta sehol , viszont ha az az ő vére volt akkor biztos ,hogy mostanra
halott. Kétségbeesetten rohant be az erdőbe és szólongatta testvérét , de
mindhiába. Soha nem látta többet.Álmaiban még azóta is kísérti az a nap , s olyankor
mindig rémülten riad fel , kishuga nevét kiáltva.
-Hijikata-san!-a szólításra az ajtó felé kapta a fejét ,
ahol egyik legerősebb harcosa és egyben egyik tábornoka Harada Sanosuke állt.- Valami baj van?
-Nem , csupán elmerengtem.-mondta magabiztosságot erőltetve
hangjába- Miért jöttél?
-A rejtélyes halálesetek ügye miatt.Mivel a legtöbb
áldozatot az erdőben találtuk meg ezért arra gondoltam ,hogy egy kisebb csapat
átfésülhetné a területet.
-Szóval te sem hiszed ,hogy csupán vadállatokról van szó igaz?-kérdezi
az idősebbik halvány mosollyal az arcán.
-Csupán az alapján , hogy az áldozatokat széttépve találtuk
meg , nem következtethetünk rögtön
állatámadásra.És egyébként is ha állat támadás volt , akkor le kell vadásznunk
őket.
-Szerinted többen vannak?
-Biztos vagyok benne.Ha állatra kéne tippelnem farkasokat
mondanék.De mint mondtam még nem zárhatjuk ki azt ,hogy ember tette.
-Engedélyt adok az erdő átkutatására.Kiket viszel magaddal?
- Heisuke-t és
Shinpachi-t , meg még néhány embert.
-Rendben van.Akkor induljatok azonnal.
-Már megint olyan volt mintha nem lenne önmaga.-jegyezte meg
keserűen Harada.A többi katona előtt ment pár lépéssel , barátaival a
szemtelenül fiatal Heisuke-vel és a nagy fizikai erőt birtokló Shinpachi-val.
-Biztos megint eszébe
jutott a testvére.-vonta meg a vállát Shinpachi.
-Erről nem lenne szabad beszélnünk.-nézett rá összeszűkűlt
szemekkel Harada-Azt sem tudja ,hogy Kondou -san elmondta nekünk.
-De most nincs is a közelben.
-Az nem számít!-vágta rá azonnal.Kis csend állt be hármójuk
között.Ami furcsa volt mivel mind a hárman imádnak beszélni.Leghallgatagabb
társuk ,a fiatal Heisuke csupán ennyit mondott:
-Vajon mi történhetett azzal a lánnyal?-valójában mindenki
aki tudott Toshizou múltjáról ezt kérdezte magában.
Már éppen azon voltak ,hogy vissza induljanak amikor morgást
hallottak az egyik irányból.Nem tudták megmondani ,hogy emberi e vagy
állati.Ekkor hírtelen a fák közül előugrott egy farkasfejű szőrös lény ami két
lábon járt és a katonákra támadt akik próbálták felvenni vele a harcot , nem
túl sok sikerrel.A lény túl gyors volt,valamint egyre többen voltak.Az egyik
éppen Heisukére akart lesúlytani amikor az egyik pillanatban lerepült a
teremtmény fele a földre.A teste előre hanyatlott s ekkor megpillantotta
megmentőjét.
Egy lány volt.Szőke haja lófarokba volt fogva, szemei
smaragdzölden villogtak, pupillája függőlegesen összehúzódott, amiről a fiúnak
azonnal a macskák jutottak eszébe.Arcát állarc takarta ,ruhája európai volt s
nem szoknyát hanem fekete bőrnadrágot viselt.Kezében egy nagyon szépen
megművelt katana csillogott amit
bemocskolt a lény vére , valamint a hátán még egy ilyen fegyver vett észre.
Nem sokáig csodálhatta a lányt mert az olyan gyorsan mozgott
,hogy szinte látni se lehetett.Lekaszabolta az összes véregző teremtményt , majd eltűnt olyan gyorsan , amilyen gyorsan
megjelent.A fiatal fiú még percekig ült bámulva maga elé , majd társai
szólongatására lett figyelmes.
-Minden rendben Heisuke?-kérdezte akkódva Harada.
-Persze , nincs bajom.Ugye nem halt meg senki?
-Szerencsére nem , azonban van néhány sérültünk.-válaszolt
az idősebb.
-Mindenesetre ezt magunkkal visszük.-emelt fel egy levágott
farkasfejet Shinpachi.
Miután egyéb nehézségek nélkül hazaértek , rögtön jelentést
tettek felettesüknek Hijikata-sannak.Beszámoltak mindenről , még az idegen
lányról is ,aki megmentette őket.A férfi azonnal kerestetni kezdte a csapat
megmentőjét , és kihirdette , hogy csupán a legkiválóbb harcosok mehetnek az
erdőbe , valamint a város helytartójának is beszámolt az esetről aki rögvest
lezáratta az erdőt a polgárok előtt.
Szia!:) Csak ma tévedtem erre az oldalra és rögtön meg is ragadott! Szeretem japánt és a fanfictionokat is, egyszóval sikerült egy újabb kedvenc blogot találnom:) A történet eddig nagyon tetszik, pillanatok alatt beleéltem magam. Remélem hamar jön a folytatása!:)
VálaszTörlésOlvasód, Rebi:)
Szia:) Nagyon örülök ,hogy tetszik a történet!:) Köszönöm szépen a kommentet :)Sietek a következő fejezettel!!:)
TörlésCsók:
Ayumi